Mindannyian készültünk fel már bizonyos krízishelyzetekre, legyen az szóbeli érettségi, állásinterjú, vagy komoly beszélgetés a szüleinkkel, esetleg az ügyfelünkkel, és hát arról se feledkezzünk meg, hogy a gyerekeinket is fel kell világosítanunk bizonyos témákban. Teljesen természetes, ha ezektől a nyakunkba ugrik a gyomrunk. De nézzük meg, hogyan ugorjunk neki, hogy a végén ne dobjuk ki a taccsot.

Vannak, akik azt javasolják, ha prezentációra vagy beszédre készülünk, akkor mindenképp írásban előre le kell jegyzetelnünk, mit akarunk mondani, különben nem fogjuk tudni, hogy miért és hol vagyunk és mit mondunk.

Ez a fenti mondat már önmagát is megcáfolja. Ha nem állunk kábítószer hatása alatt, akkor nagy eséllyel tudni fogjuk, éppen hol vagyunk, milyen céllal és az üzenetünk kihez fog szólni. Persze előfordulhat, hogy előadás közben megakasztanak bennünket, vagy éppen olyan napunk van, hogy nem vagyunk eléggé fókuszáltak, ez mindenkivel előfordulhat, de erre vannak a segítő mankók, amiket kéznél tartunk ilyen esetekben.

Mielőtt elkezdenénk azon agyalni, hogy mit írjunk erre a mankóra... felejtsük el az írást. Többször készítettem felkészítőt vezetőknek a prezentációjukhoz, ahol szóról-szóra minden benne volt az anyagban… bátran mondhatom, tök felesleges. Az írott szöveg sosem egyenértékű azzal, amit élőben láthattunk megtestesülni, ugyanis a jól kivitelezett performansz az előadóval és az ő stílusával együtt teljesedik ki. Ugyanaz a szöveg egy másik ember gesztusaival és beszédével kombinálva katasztrofális végeredményhez vezethet: vagy természetellenesnek érezzük, vagy pedig nevetségesnek.

Ha írásra vetemednénk, akkor is az alábbi módszert alkalmazzuk (ezt javaslom médiaszereplés előtt is):

1. Tudnunk kell, hogy mi az üzenet, és milyen célcsoport fog bennünket hallgatni. Ezt mindenképp gondoljuk végig, mielőtt elkezdünk írni.
2. Csak az 5 legfontosabb gondolatot véssük fel.
3. Ezt az 5 gondolatot memorizáljuk, hogy egy esetleges krízisszituációban át tudjunk gyorsan váltani a következő lépcsőfokra.
4. Gyakoroljuk el párszor az előadást, mielőtt belevágunk élesben.

Ha teheted, akkor ne egy papírfecnire írj kézzel, mert a hitelességedet egy könyvből kitépett papírdarabka jelentősen csökkenti. Olyan ember benyomását kelted, aki épp szaladt volna a boltba vásárolni, és a zeller meg a 3A-s elem közé pont felskiccelt egy prezentációt is.

Én csúnyán írok kézzel, amit közelről könnyen el tudok olvasni, de ha kartávolságra tartom a papírt, nem látok belőle természetesen semmit. Ha közvetlenül a szemem elé tartom, akkor az elég bénán néz ki. Szóval én a nyomtatott szöveg híve vagyok.

Ha 20 percnél többet prezentálsz, s több szövegre van szükséged segítségnek, készíthetsz egy vizuális mindmap-et, gondolattérképet, ami címszavakban ábrázolja a fontosabb gondolatokat, s összefüggéseket is tudsz vele érzékeltetni. Így nem egy listád lesz mondatokkal, hanem egy komplett gondolatábrázolás.

A következőkben arról is írok majd, hogy hol tartsuk ezeket a segédeszközöket prezentáció közben.