Alig, hogy Texasban Harvey feldúlta a kedélyeket, máris itt van Irma, aki Floridában tör-zúz éppen. Az észak-koreai nukleáris kísérletekkel a háttérben, belső konfliktusokkal tarkítva, Trumpnak erős csapat nélkül kell megbirkóznia azzal az érzéssel, hogy a volt elnököt még mindig inkább tartják elnöknek, mint őt. De erről csakis ő tehet.

Fotó: CNN.com

A Harvey hurrikánt az egyik legköltségesebb katasztrófának tartják az elmúlt pár év természeti eseményei között, de megérkezett Irma is, aki egy kisebb floridai népvándorlást indított el. Nemcsak óriási természeti-, de jelentős gazdasági csapást is jelentenek ezek a hurrikánok az USA-nak. Véleményem szerint egy ilyen krízishelyzetben az elnöktől elvárható, hogy ne csak az adminisztratív és operatív teendőkben vegyen részt, de tisztában legyen egy ilyen eseménynek a lélektani jelentőségével - hiszen mégiscsak emberek tízezrei vesztik el lakhatásukat, a relatív biztonságérzetüket, vagy akár hozzátartozóikat. Az elnöknek lelki támogatásáról is biztosítania kell a károsultakat.

Ebbe tényszerűen beletartozik, hogy elutazik a katasztrófa helyszínére, tanácskozik a helyi rendfenntartókkal a további teendőkről, rendelkezik a rend helyreállításához szükséges erőforrások bevonásáról, valamint első kézből tájékozódik az elszenvedett károkról és empátiát tanúsít. Mindezt kamerák előtt - hogy mindenkinek egyértelmű legyen az országban: habár komoly károkat éltünk át, itt hamarosan közösen, együttes erővel helyreállítjuk a rendet és minden egyén számíthat a központi kormányzás aktív támogatására.

Emlékeimben úgy él, eddig egyetlen elnöknek sem volt ezzel a menetrenddel gondja. Ez a forgatókönyv a nagyvállalati kríziskommunikációs helyzetekben is megállta már a helyét. Döbbenetes számomra, hogy a legnagyobb természeti katasztrófa közepén még egy totális PR katasztrófa is nyugodtan megfér a jelenlegi elnöki ciklusban.

Fotó: someecards.com

Hol máshol, mint a CNN-en egymást követte az alábbi két videós bejátszás a Harvey hurrikán után:

1. Donald Trump egy hotel ablakok nélküli konferenciatermében, márkás esőkabátban, USA feliratú baseball sapkában a megszokott morcos tekintetével 3 mikrofon előtt ül és biztosítja a texasiakat arról, hogy nyugodjanak meg, itt csodálatos emberek dolgoznak azon, hogy minden újjáépüljön a Harvey pusztítását követően.

2. Majd jön Obama, aki a megszokott egyszerű kék viharkabátjában kiszáll a kocsiból a város közepén, kezet ráz az utca emberével, a rendfenntartókkal és az utcát éppen takarító emberekkel, ezután könnyeivel küszködő embereket ölelget nyilvánosan. 

Ahogy megszokhattuk, ezt követően Trump Twitteren kiakad, hogy "Obama megint elnöknek képzeli magát". Az én értelmezésemben azonban nagyon is úgy tűnik, hogy Obama stábja erre az "akcióra" tudatosan készült és számítottak rá, hogy ebben a helyzetben felsül az elnöki kommunikációs gépezet. Nem tévedtek. A hibák súlyossági sorrendben:

- Trump saját maga hívta fel a figyelmet erre az aggasztó különbségre a Twitteren, tehát még be is promózta Obamát. Ilyen kritikus helyzetben maximum megköszönni lehet az "ellenfél" támogatását, s hangsúlyozni, hogy a jelenlegi szituációban nincs különbség demokraták és republikánusok között. De... talán jobb lett volna, ha most meg sem említi ezt a különlátogatást.

- Obama emellett tényleg úgy viselkedett, mint egy elnök, Trumpnak lépéshátrányban kellett leutánoznia Obama taktikáját és magyarázkodásra kényszerült, hogy igazából ő is első kézből értesült (lévén olyan magas beosztású emberekkel beszélgetett, akik átélték a hurrikánt...). Ezt hívják késő bánatnak. Talán most az Irma után már kicsit felkészültebb lesz. Egyébként végignézve ma is időnként a Twitter oldalát, sajnos nem erre utalnak a jelek, olyan kommentjei vannak, hogy "Isten áldjon benneteket!" vagy hogy "Vigyázzatok magatokra!" - ezek nem elnöki megnyilatkozások, a közemberek szoktak így búcsúzkodni a gyerekeiktől a vasútállomáson. 

- Trump minden megszólalásában a helyiek nagyszerűségét hangsúlyozta, de nem beszélt arról, hogyan biztosítják a rendet, és nem fejezte ki együttérzését sem azok iránt, akik veszteségeket szenvedtek el, és én egy olyan megnyilatkozást sem találtam, ahol a 30 halálos áldozat családjának részvétét fejezi ki. Ez olyan lélektani ziccer, amit nem tudok felfogni, hogyan lehet kihagyni egy nyilvános beszédből.

- Végül, már csak az atmoszférát kiemelve - olyan volt az egész helyszínre utazása, mint egy elnöki kampánylátogatás. Minden alkalommal elmondta, hogy milyen nagyszerű emberek dolgoznak Texasban, megköszönte az együttműködésüket, majd szinte éltette magát az "ünneplő" tömeg előtt egy páncélautóból kikiabálva. Nemcsak verbális szinten mutatott tiszteletlenséget, de nonverbálisan is távolságot tartott az emberektől.

Didn't. Meet. With. Any. Victims. pic.twitter.com/ZHVy4oZBS8

— Talia (@2020fight) 2017. augusztus 30.

Az embereknek segítségre és reményre van szükségük, hiszen kirúgták alóluk az egész életüket. A politikusoknak érdemes azon gondolkodni, hogy a következő választásnál mélyen az emlékekbe vésődnek majd ezek a momentumok, hogy ki állt ott mellettük, amikor életük legnehezebb pillanatait kellett átélniük.

Összességében úgy értékelem, hogy Trumpnak ez a látogatása inkább saját magáról szólt, mint a katasztrófát átélt lakosság nyugalmának biztosításáról. Ezzel együtt szerencsétlen módon, képekkel és videókkal dokumentált érvanyagot adott át a demokratáknak - ezt hívják úgy, hogy "első kézből". :) Nagyon óvatos szoktam lenni elnökök kritizálásával, hiszen nem vagyok amerikai, nem ebből a perspektívából látom a világot, de ez a reakció sokkolt és csalódottsággal tölt el, hiszen tálcán kínálta magát a helyzet, hogy Trump tanúbizonyságot tehessen az emberiességéről, s nem élt ezzel a lehetőséggel. Failed! Mike Pence sokkal nagyobb méltósággal járt el ebben a tekintetben, de ő is már csak Obama lepattanóját kapta el...