Miközben az oldalamra felkerülő visszajelzéseket gyűjtöttem, eszembe jutott, hogy általánosságban olyan visszajelzést adni, mint egy libikókán ülni: úgy teszünk, mintha profik lennénk benne, egyszer nekirugaszkodunk, másszor meg csak lebegünk az üres térben… és összességében nem tanulunk meg korrekt visszajelzéseket adni.

Mindig eltúlozzuk valamelyik oldalt a megfogalmazásban – vagy csak a negatív tartalom marad meg a másikban, vagy csak a pozitívat fogja kihallani, és ezzel egyáltalán nem járulunk hozzá a partnerünk fejlődéséhez vagy a probléma megoldásához.

Sok esetben nem is vagyunk őszinték a másikhoz: nem szeretnénk megbántani a véleményünkkel, mert tudjuk, hogy ez akár haragot és sértettséget is kiválthat belőle. A leggyakoribb ilyen eset, amikor idegenek összekerülnek egy tréningen és nem mernek a másikról rosszat mondani, mert akkor jesszus, mi lesz!!! Persze, ilyesfajta agresszív visszajelzéssel sosem találkoztam eddigi workshopok vagy tréningek alkalmával.

Tipikus visszajelző mondat

„Lehetséges, hogy kicsit túlságosan ________ és ________ vagy. De ez egyáltalán nem baj, csak hát picikét változtathatnál azon, hogy néha talán fejleszted a ____ képességed.” Miért rossz ez a visszajelzés?

• Tele van kicsinyítő és szélsőséges jelzővel. Most azt szeretnéd, hogy tényleg megváltozzon és fejlődjön az illető, vagy csak mondtál valamit, mert muszáj volt megszólalnod??
• Megmagyarázod, hogy a számodra hátrányos jellemző tulajdonképpen pozitív hatással is bírhat – tehát semmi sem kényszeríti a másikat arra, hogy megváltoztassa a viselkedését és fejlessze önmagát.
• A visszajelzés túl hosszú és nem derül ki, hogy tulajdonképpen mit is szeretnénk, mik az elvárások vele szemben. Hall egy csomó jellemzőt, töltelék kifejezést, s nem hallja meg a lényeget, mert mindeközben arra koncentrál, hogy „Úristen, milyen idegesítő cincogó hangja van ennek az embernek!” Persze utána mindenki tisztelettel megköszöni az ”őszinte” visszajelzést és soha sem kérdez vissza, hogy most „Ez és ez alatt mit értettél?”.

A fenti terjengős csöpögős mondat helyett LEGYÜNK ŐSZINTÉK! Ténylegesen gondoljuk át, hogy milyen visszajelzést adnánk a másiknak, s ezt a lehető legtömörebben és legkorrektebben adjuk vissza, komolyan véve azt, hogy ezzel akár megváltoztathatjuk egy ember életét.

Tehát hogyan hangzana a fenti mondat helyesen és őszintén magyarul?

„Azt éreztem, hogy rám ______ hatással vagy. A jövőben szerintem a _______ és ________ kell fejlesztened. Ettől ________ lesz jobb és hatékonyabb.”

Ebben a két mondatban benne van, hogy 1) mi volt a hátrányos jellemző, 2) milyen elvárások vannak a másikkal szemben és hogy 3) mi a kívánt állapot vagy helyzet, amit szeretnénk közösen elérni.

Persze, mondhatjuk, könnyen beszélek itthonról a pizsamámban és a laptopom mögül. De élesben is gyakorolhatjuk a visszajelzést a legelső workshopjaink egyikén októberben (Hamarosan megosztom a blogon a lehetőségeket!).

Nekem is folyamatosan fejlesztenem kell a képességeimen, ilyen például az asszertivitás. Velem is előfordult már, hogy passzív voltam egyesekkel, másokkal meg hasonló helyzetben ellenkező hangnemben kommunikáltam, de pont emiatt tudom, hogy ez nehéz. Nehéz másokat bírálnunk és nekünk is bírálatot – vagy épp dicséretet – fogadnunk.

Éppen ezért a következő bejegyzéseim egyike a visszajelzések fogadásáról fog szólni…