Spanyolországban jártam, katalánokat láttam, el akartak menni szavazni, szabad-e függetlenedni?

Fotó: Reuters

Egy nappal a katalán függetlenségi népszavazás megkezdése előtt ültünk repülőre, hogy meglátogassuk a gasztronómiájáról, flamenco-estjeiről és lenyűgöző tájairól ismert Andalúziát. Az első két nap az összes spanyol média harsogta, ahogyan a rendőrök próbálják megakadályozni a szavazást és az újságok is az ezzel kapcsolatos nyilatkozatokkal voltak tele. Kellett egy kis idő, mire rájöttünk, hogy nem a teljes képet látjuk.

Ahogy teltek a napok, rákényszerültem – függőségem okán – bekapcsolni a Facebookomat és aggódó Messenger üzenetek vártak rám, hogy ennél rosszabbul nem is időzíthettük volna ezt az utazást, mert folyamatos tüntetések és zavargások, agresszív rendőri intézkedések várnak az utcán és milyen borzasztó rendőri brutalitásban részesül az, aki Katalóniában jár.

Természetesen minket nem vert meg senki. Nemcsak azért, mert magyar turisták voltunk, de többszáz kilométer messzire voltunk az események epicentrumától. És délen a nyugtalanság legkisebb rezdülését sem éreztük az embereken, semmi jel nem utalt arra, hogy itt bármilyen fennakadás lenne.

Mit közvetítettek Spanyolországban?

Azt láthattuk, hogy minden katalán szavazóhelyen kb. maximum 100-100 fős „tömeg” próbál meg eljutni szavazni, de a rendőrök a lehető legtöbb békés eszközzel igyekeznek eltántorítani őket ettől. S ha már nem működnek a békés eszközök, akkor sajnos agresszívabb módszerekhez kell nyúlniuk. Mialatt élőben közvetítették a televízióban az atrocitásokat, szakértői beszélgetéseket szerveztek a csatornák, ahol nem egyszer 8 ember próbálta túlkiabálni egymást, és féktelen – ugyanakkor nézhetetlen – vitába torkollott minden ilyen műsor.

A katalán elnök és a király nyilatkozatait élőben közvetítették, emellett minden beszédet kielemeztek a műsorokban nemcsak politikai szempontból, de még stílus- és viselkedés-kutatókat is bevetettek a korrekt körkép prezentálásához. A király kézmozdulatait elemző 5 perces kiegészítő spot volt a csúcspont ebben a tekintetben.

Mit mutattak be a világ más pontjain?

Rendőri elnyomás van, amely már a szavazás előtt is éreztette a hatását. Habár a szavazást alkotmányellenesnek nyilvánították, a népszavazás alatt brutális rendőri atrocitással szembesültek a szavazók. Fegyvertelen és földön fekvő embereket vertek az erőszakszervek, ami egészen távol áll az emberiesség fogalmától. Több mint 800 ember sérült meg a tüntetések és a szavazás során. A spanyol kormánynak erőszakhoz kell folyamodnia, hogy egyben tartsa az országot?

Mit éreztünk mi mindebből Andalúziában?

Semmi jel nem utalt arra, hogy felháborodtak volna a helyiek Andalúziában. Helyiek alatt értem a spanyol ott élőket és dolgozókat, illetve azon brit nyugdíjasokat, akik Dél-Spanyolországot választották helyszínként nyugdíjas éveik eltöltéséhez. Ugyanis ők elég látványosan felülreprezentáltak voltak a közösségen belül. :) Őket látszólag jobban nyomasztotta a reggeli nordic walking vagy az orvosi turizmus helyzete, mint egy ilyen fontos belpolitikai esemény, pedig gondolnánk, a Brexitnek azért maradhatott náluk némi utóhatása…

A felszínen uralkodó közöny mellett szembesülhettünk egy külföldi pluralista média modellel is. Spanyolországban az elektronikus média nem autonóm és nem független gazdaságilag sem, a közszolgálati média abszolút politikai érdekek mentén szerveződik. Nem meglepő, hogy olyan felvételeket láthattunk élőben, amelyek rendszerint kevés embert mutattak, s inkább a szakértői kommentálásra helyezték a hangsúlyt, mint az élő riportokra, hogy minél kevesebb brutális felvételt láthassanak a nézők. A kommentárral pedig lehetőséget kaptak a szerkesztők, hogy a saját politikai értelmezési keretükben mozoghassanak.

Persze ezzel nem tudták megakadályozni, hogy külföldre eljussanak azok a felvételek is, amelyek a „kordon túloldalán” készültek. Ezzel pedig a spanyol kormány öngólt lőtt nemzetközi megítélésben – de nem elég nagyot ahhoz, hogy mondjuk ez bekapcsolja a nemzetközi politikai színteret. Ez a katalánoknak szomorú hír. Egyelőre mindenki spanyol belügynek tekinti a helyzetet, a szokásos diplomatikus szürke válaszok 50 árnyalatával találkozhattunk EU-s szinten… és egyelőre nem látják Katalóniában a következő Koszovót. Pedig Katalónia erre készül… lássuk, mi jön ezután…