Jim Valvano az amerikai egyetemi kosárlabda legnagyobb motiváló alakja, a legjobb motivációs előadók közé tartozott, aki még egy átlagos csapatot is képes volt a semmiből a csúcsra juttatni a meccsek előtti beszédeivel.
A North Carolina State 1983-as kosárlabda csapatának tagjai legalábbis meg vannak győződve róla, hogy Valvano edző nélkül ez a csapat sosem tudott volna nyerni egy NCAA döntőt. Amerikában mindenkinek élénken él az emlékezetében, amikor Valvano fel-alá rohangál a teremben a kultikus győzelem után és keres valakit, akit azon nyomban megölelhet. A „Soha ne add fel!” edzői felkiáltás is az ő védjegyévé vált.
Jim Valvano edzőként nagy sikernek örvendett és az egyetemen még mindig őt tartják a valaha volt legsikeresebb kapitánynak. Azonban a 80-as évek végén a kosárlabda játékosok botrányai őt is elsodorták és távozni kényszerült a posztjáról, ezután meccseket közvetített és motivációs beszédeket tartott.
Végtelenül egyszerű érzelmi logikával tartotta a beszédeit, és az üres semmiségeket kérdező újságírókkal is kerülte az udvarias finomkodó stílust. Abban volt az ereje, hogy nemcsak az észre, hanem az érzelmekre is próbált hatni, s minden érvhez tartozott egy történet, amit egyszerű, hétköznapi stílusban tudott megosztani másokkal. Nemcsak szórakoztatott, hanem magával ragadott. Egyik leghíresebb idézet tőle:
"If you laugh, you think, and you cry, that's a full day. That's a heck of a day. You do that seven days a week, you're going to have something special."
Nem tudjuk, hogy az életművét mennyire tudta kiteljesíteni, mert nagyon korán elhunyt, hatalmas űrt hagyva a kosárlabda társadalomban. Soha nem adta fel, utolsó éveiben is kitartóan harcolt a rákkal, s még életében megalapította a The V Foundation for Cancer Research alapítványt, ekkor már tudta, hogy hamarosan távozni fog az élők sorából. Az ESPN a halála előtti utolsó beszédét – az 1993-as ESPY díjátadón – a legnagyobb sporttörténeti pillanatok közé is beválasztotta.
Survive and Advance - NC State, Jim Valvano, 1983 from Arie in t Veld on Vimeo.