Egészen döbbenetes, hogy milyen nemzetközi utórezgése van egy sokak által „iparágilag elszigetelt” esetként aposztrofált amerikai szexuális zaklatási ügynek. Megvan erről (is) a véleményem.
Harvey Weinstein, Casey Affleck, Brett Ratner, Kevin Spacey, több amerikai színész, itthon pedig Marton László, Kerényi Miklós és most már egy magyar orgonaművész is a célkeresztben. Ez csak pár felbukkanó név az október óta hullámként végigsöprő szexuális zaklatási botrány eredményéből. Számomra érdekes és egyben elszomorító tendencia, hogy a Facebook kommentek alapján még mindig vannak, akik úgy gondolják, zaklatás áldozata csak az lehet, aki a viselkedésével kivívja magának ezt a szerepet.
És ezt a tévhitet a maga "legnemesebb" módján lovagolják meg a zaklatók. Mivel a zaklatásnak különbözői formái ismertek, az erőszaktevők a népítélet és börtön elől menekülve „jól” eljátszadoznak a különböző enyhített fogalmakkal, míg kínkeserves szenvedtetés és temérdeknyi megszólaltatott ellenség és barát után végül csak kibökik, hogy „igen, én voltam, megtettem”. A kommunikáció az alábbi fázisokon megy keresztül az eddigi tapasztalatok alapján:
- „Mindent visszautasítok és perelni fogok.”
Ez az első reakció, miután a zaklató nevét nyilvánosságra hozzák. Míg nincsenek szemtanúk, nevek és arcok a pletyka köré rendezve, addig ez tűnik a legbejáratottabb stratégiának.
- „Továbbra is tagadok, de az áldozatokra tekintettel lemondok.”
Ez az a fázis, amikor egyre több áldozat felfedi magát az anonimitásból és konkrét történetek kerülnek elő. Ez tulajdonképpen egy előre menekülési taktika, hátha ennyitől elcsitulnak a hullámok a fejek felett.
- „Van alapja az állításoknak, de túlzás, amit állítanak.”
Ez a probléma érdekes megkerülése egy új perspektíva bemutatásával: tulajdonképpen nem is az történt, ami az állításokban elhangzik, csak az áldozatok szemszögéből egyszerűen másképp értelmezzük a dolgokat. Ilyenkor a zaklató kreál egy normát, ami alapján a cselekedete teljes természetességgel megmagyarázható vagy szerinte elfogadható.
- „De hát az áldozat együttműködést mutatott!”
Ez a reakció nagyon jól tükrözi, hogy a zaklató nincs tisztában a tette súlyával és előjele annak, hogy kezd megtörni. Van, amikor az előző fázissal együtt jelentkezik ez az érv is, hátha a kettő együtt erősebb érvelésként hat.
- „Visszavonulok és bocsánatot kérek.”
Ezt nevezhetjük kényszerű visszavonulásnak, amikor már elegendő vallomás kerül elő és a nyomozás is felvetődik. A nyilvános bocsánatkérés már a végjáték része, amikor abban reménykedik, hogy az áldozati bárány szerepében már nem fogja őt feljelenteni senki.
A zaklatás bűncselekmény, akárhogy is értelmezzük. Legyen az egy elszigetelt történet, vagy olyan eset, amiről mindenki tud, de senki sem beszél. Ha átéltél ilyet, akkor talán azzal tehetsz a legtöbbet magadért, hogy egy támogató környezetben megosztod a történeted. Ha úgy érzed, az ismerőseid elutasítók lennének veled, akkor is bátran hívd a különböző segélyvonalakat, ahol megértő segítséggel találkozhatsz.
